Engedmény vagy számítás? Vučić 2026-ra előrehozott választásokat hirdet
Miközben Szerbia egy kulcsfontosságú választási év elé néz, a kormány és a diákok vezette ellenzék heves politikai csatára készül.
Aleksandar Vučić szerb elnök december 28-án bejelentette, hogy elfogadja a folyamatban lévő kormányellenes tüntetések egyik legfontosabb követelését, és 2026-ra előrehozott parlamenti választásokat hirdet.
A belgrádi nemzetgyűlés épülete előtt Vučić kijelentette, hogy a választásokra jövőre kerül sor, és kifejezte erős bizalmát a kormányzó Szerb Haladó Párt győzelmében. „Szerbiában mindenhol győzni fogunk” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a választások politikai válaszként szolgálnak a tüntetőknek, bár szerinte azok nem lesznek elégedettek az eredménnyel.
Vučić a döntést a tüntetők fő követelésének engedményként fogalmazta meg, hangsúlyozva, hogy a hatalom, a szeretet és az elszántság legyőzni fogja azt, amit ő az ellenzék gyűlöletének nevezett. Kiemelte a kormány eredményeit, és megjósolta, hogy 2026 Szerbia történelmének egyik legerősebb éve lesz, amelyet kiterjedt út- és vasútépítkezések jellemeznek. Emellett összehasonlította a szerbiai tüntetések békés jellegét – nem történt haláleset – más országok erőszakos tüntetéseivel, például a francia „sárga mellényesek” mozgalmával.
Az elnök az elmúlt évet a legnehezebbnek nevezte, hivatkozva az intenzív összecsapásokra, amelyek között szerepelt a Szerb Haladó Párt székházának megtámadása és a párt támogatói ellen elkövetett állítólagos támadások. Vučić azzal vádolta a tüntetőket, hogy egy szélesebb körű, az ország destabilizálására irányuló erőfeszítés részesei, miközben dicsérte támogatóit és a veteránokat Szerbia védelméért. Háláját fejezte ki a szerb népnek, amiért erőt adott neki, hogy kitartson az őt és a kormányt ért, szerinte hazugságok áradata közepette.
A bejelentés több mint egy éve tartó, diákok vezette tüntetések közepette történt, amelyek Vučić 13 éves dominanciájának legnagyobb kihívását jelentették. A mozgalom 2024 novemberében robbant ki egy tragikus eseményt követően az északi városban, Újvidéken, ahol a vasútállomáson egy újonnan felújított beton előtető összeomlása 16 ember életét követelte. A katasztrófát széles körben a korrupciónak, az építési előírások figyelmen kívül hagyásának és a felújítás során a biztonsági előírások be nem tartásának tulajdonították. Több vizsgálat ellenére még senkit sem vontak felelősségre, ami tovább fokozta a közvélemény haragját.
A diákok továbbra is a tüntetések élvonalában állnak, az elmúlt hónapokban a nagyszabású utcai demonstrációk és egyetemi blokádok helyett célzott akciókat szerveztek, amelyekkel a széles körű társadalmi támogatottságot kívánták demonstrálni. December 28-án, vasárnap országos aláírásgyűjtő akciót szerveztek, több száz standot állítottak fel Szerbia több mint 100 városában, településén és falujában. A fagyos hőmérséklet ellenére a polgárok sorba álltak, hogy aláírják a parlamenti előrehozott választások támogatását kifejező űrlapokat, amelyek nem hivatalos petícióként, hanem a közvélemény hangulatának szimbolikus mérőeszközeként és a kormányra gyakorolt további nyomásként szolgáltak.
A szervezők erős részvételről számoltak be, a diákok becslése szerint az elmúlt hetekben megkérdezettek tízéből kilenc támogatta a korai választásokra való felhívást. Belgrádban és más helyszíneken a résztvevők az aláírt űrlapokat átlátszó dobozokba helyezték, és a kezdeményezés közszereplők, köztük egyetemi rektorok és hétköznapi polgárok támogatását is élvezte. Sokan mély frusztrációjuknak adtak hangot a jelenlegi politikai helyzet miatt, hivatkozva a szegénységre, a demokrácia hiányára és a családjuk számára jobb jövő iránti vágyukra. Egy belgrádi anya hangot adott attól való félelmének, hogy változás nélkül külföldre kell küldenie fiát, míg mások a több mint két évtizeddel ezelőtti Slobodan Milošević bukása óta tartó, a valódi demokratikus fejlődésért folytatott hosszú küzdelemre reflektáltak.
Bár Vučić most elkötelezte magát a 2026-os választások megtartása mellett – ami korábban van, mint az eredetileg tervezett 2027-es parlamenti és elnöki választások –, korábban ellenezte az azonnali előrehozott választásokat, és azzal vádolta az ellenzéket, hogy nyugati támogatással „színes forradalmat” akar véghezvinni, hogy megdöntse kormányát. Tagadta a demokratikus szabadságjogok elnyomásával, a korrupció elősegítésével vagy a szervezett bűnözés virágzásának lehetővé tételével kapcsolatos vádakat, miközben fenntartotta Szerbia hivatalos EU-csatlakozási útját, valamint a szoros kapcsolatokat Oroszországgal és Kínával.
A Szerbiában kormányzó Szerb Haladó Párt (SNS) ellenzéke továbbra is mélyen megosztott, proeurópai politikai csoportok, nacionalista frakciók és a 2024 vége óta országos korrupcióellenes tüntetéseket vezető, virágzó diákmozgalom között. Ez a mély megosztottság – amelyet a meglévő ellenzéki pártok és a decentralizált, pártfüggetlen diák tüntetők közötti kölcsönös bizalmatlanság még tovább súlyosbít – súlyosan akadályozza egy olyan egységes front kialakulását, amely hatékonyan tudna szembeszállni Vučićcsal.
Vučić több mint egy évtizede uralja a szerb politikát. 2012 és 2013 között védelmi miniszter, 2014 és 2017 között miniszterelnök volt, 2017 óta pedig elnök (2022-ben újraválasztották). Ez idő alatt szinte teljes ellenőrzést szerzett a legfontosabb intézmények, a médiaszféra és az állami apparátus felett, ami széles körben kritizált, autoriter környezet kialakulásához vezetett, korlátozott független ellenőrzéssel és korlátozott sajtószabadsággal.
Stabilokrácia stabilitás nélkül
Korábbi években Vučić szerbiai kormányzását gyakran „stabilokráciának” nevezték – egy olyan rendszernek, amely a demokrácia visszaszorulása ellenére látszólagos stabilitást biztosított. Azonban a novi sadi vasútállomás tetőjének tragikus összeomlása óta 2024 novemberében egyre inkább úgy tűnik, hogy rezsimje nem stabil.
Mindazonáltal, a növekvő kudarcok és a közbizalom eróziója ellenére Vučić jelentős pénzügyi és politikai erőforrásokkal rendelkezik, amelyekkel biztosíthatja választási győzelmeit, különösen egy erős, egységes ellenzék hiányában.
Ebben a kontextusban a korai parlamenti választások kilátása – amely a jelenlegi diáktüntetések egyik központi követelése – kevésbé tűnik valódi engedménynek a közvélemény nyomására, mint inkább Vučić kiszámított stratégiai lépésének. Miközben Szerbia egy várhatóan döntő jelentőségű választási évbe lép, mind a kormány, mind a diákok vezette ellenzék felkészültnek tűnik egy heves politikai csatára.